Erdélyi kirándulásunk
2016. április 18. és 20. között osztályunk kiránduláson vett részt Erdélyben. Utazásunk során 7 városba látogattunk el, új embereket ismertünk meg, és új tapasztalatokat szereztünk.
Első napunk első állomása Arad volt. Ebben a városban végezték ki 1849. október 6-án az aradi vértanúkat. Megkoszorúztuk az esemény emlékművét, majd városnézésre mentünk, ahol megnéztük például a Palatul Cultur-t, vagyis a Kultúr Palotát. (Illetve, annak maradványait…) Majd vásárolni mentünk, és megismerkedtünk a román árakkal, a nyelvvel és az emberekkel, kicsit közelebbről.
Ezután következett Világos, ahol 1849. augusztus 13-án Görgei Artúr vezetésével letettük a fegyvert. Erről emlékeztünk itt meg.
Innek a szállásunkul szolgáló falucskába mentünk: Csernakeresztúrra. Ez egyike azon kevés településnek, ahol még magyarok élnek –és nem is kevesen. Megvacsoráztunk, és a helyi gyerekek ellen vívott focimeccsel zártuk első napunkat Erdélyben.
Másnap Csernakeresztúron kezdtünk: Meglátogattuk az óvodát és az iskolát, ahova sajnos egyre kevesebb gyerek jár, de az ide járó gyerekek magyar oktatást kapnak. Elmentünk még a tájházba is, ahol a romániai magyarok helyzetéről, illetve magáról Csernakeresztúrról kaptunk információkat, a minket elszállásoló úrtól.
Következő célunk Déva volt. A ballada szerint Déva várát 12 kőműves építette fél véka aranyért, fél véka ezüstért. Hogy ez sikerüljön nekik, egyikük feleségét fel is kellett áldozniuk. Úgy látszik, ez mégsem volt eredményes, hiszen az egykori várból, ma már csak falak maradtak. Ezekhez a falakhoz másztunk fel, a meredek hegyoldalon, a kevésbé bátrak pedig sorban álltak, és a Telekabinnal jutottak fel. Fent, a várban Zoli elszavalta a Kőmíves Kelement, majd lemásztunk és egy kicsit szétnéztünk Déván.
Ezt követően a Dévai Szent Ferenc Alapítvány gyerekotthonát látogattuk meg. Itt találkoztunk Böjte Csabával, az alapítvány vezetőjével. Megismerkedhettünk az ottani rendszerrel, a gyerekekkel, a történetükkel. Mindnyájan könnyes szemmel távoztunk.
Ezután egy újabb várba mentünk: a vajdahunyadiba. Pechünkre, vagy szerencsékre, (kinek mi) éppen egy filmforgatás zajlott a várban, és előtte. Így csendben kellett maradnunk, de ettől függetlenül meg tudtuk nézni a vár különleges szépségét, és amolyan „extraként” még egy film kulisszái mögé is betekinthettünk. (Hogy melyikébe, az rejtély)
Majd visszatértünk Csernakeresztúrra, és újabb program várt ránk: a helyi táncos gyerekek előadást tartottak nekünk, a hagyományos, székely táncból és nekünk is megtanítottak egy egyszerűbbet. Mindenki nagyon élvezte, legyen az tanár, gyerek, romániai, vagy magyar.
Harmadik és egyben utolsó napunkon Piskire mentünk, az arborétumba, persze csak miután elköszöntünk újonnan szerzett barátainktól. Az arborétum csodás volt, 400 éves növényeivel. Bár kissé hideg volt, és nagy sár, mi így is élveztük, hogy egy kicsit el tudtunk vonulni a város zajaitól.
Mielőtt hazatértünk volna, még elmentünk „Timisoara” városába, vagyis Temesvárra, ahol a „Piata unirii-n” vásároltunk.
Új élményekkel, emlékekkel, tudással és tapasztalatokkal tértünk haza. Az utazás mindenkinek nagyon tetszett, hálásak vagyunk, hogy részt vehettünk egy ilyen kiránduláson. Köszönjük!
Árvai Boglárka Fanni, 7.b osztályos tanuló.
2016. április 18. és 20. között osztályunk kiránduláson vett részt Erdélyben. Utazásunk során 7 városba látogattunk el, új embereket ismertünk meg, és új tapasztalatokat szereztünk.
Első napunk első állomása Arad volt. Ebben a városban végezték ki 1849. október 6-án az aradi vértanúkat. Megkoszorúztuk az esemény emlékművét, majd városnézésre mentünk, ahol megnéztük például a Palatul Cultur-t, vagyis a Kultúr Palotát. (Illetve, annak maradványait…) Majd vásárolni mentünk, és megismerkedtünk a román árakkal, a nyelvvel és az emberekkel, kicsit közelebbről.
Ezután következett Világos, ahol 1849. augusztus 13-án Görgei Artúr vezetésével letettük a fegyvert. Erről emlékeztünk itt meg.
Innek a szállásunkul szolgáló falucskába mentünk: Csernakeresztúrra. Ez egyike azon kevés településnek, ahol még magyarok élnek –és nem is kevesen. Megvacsoráztunk, és a helyi gyerekek ellen vívott focimeccsel zártuk első napunkat Erdélyben.
Másnap Csernakeresztúron kezdtünk: Meglátogattuk az óvodát és az iskolát, ahova sajnos egyre kevesebb gyerek jár, de az ide járó gyerekek magyar oktatást kapnak. Elmentünk még a tájházba is, ahol a romániai magyarok helyzetéről, illetve magáról Csernakeresztúrról kaptunk információkat, a minket elszállásoló úrtól.
Következő célunk Déva volt. A ballada szerint Déva várát 12 kőműves építette fél véka aranyért, fél véka ezüstért. Hogy ez sikerüljön nekik, egyikük feleségét fel is kellett áldozniuk. Úgy látszik, ez mégsem volt eredményes, hiszen az egykori várból, ma már csak falak maradtak. Ezekhez a falakhoz másztunk fel, a meredek hegyoldalon, a kevésbé bátrak pedig sorban álltak, és a Telekabinnal jutottak fel. Fent, a várban Zoli elszavalta a Kőmíves Kelement, majd lemásztunk és egy kicsit szétnéztünk Déván.
Ezt követően a Dévai Szent Ferenc Alapítvány gyerekotthonát látogattuk meg. Itt találkoztunk Böjte Csabával, az alapítvány vezetőjével. Megismerkedhettünk az ottani rendszerrel, a gyerekekkel, a történetükkel. Mindnyájan könnyes szemmel távoztunk.
Ezután egy újabb várba mentünk: a vajdahunyadiba. Pechünkre, vagy szerencsékre, (kinek mi) éppen egy filmforgatás zajlott a várban, és előtte. Így csendben kellett maradnunk, de ettől függetlenül meg tudtuk nézni a vár különleges szépségét, és amolyan „extraként” még egy film kulisszái mögé is betekinthettünk. (Hogy melyikébe, az rejtély)
Majd visszatértünk Csernakeresztúrra, és újabb program várt ránk: a helyi táncos gyerekek előadást tartottak nekünk, a hagyományos, székely táncból és nekünk is megtanítottak egy egyszerűbbet. Mindenki nagyon élvezte, legyen az tanár, gyerek, romániai, vagy magyar.
Harmadik és egyben utolsó napunkon Piskire mentünk, az arborétumba, persze csak miután elköszöntünk újonnan szerzett barátainktól. Az arborétum csodás volt, 400 éves növényeivel. Bár kissé hideg volt, és nagy sár, mi így is élveztük, hogy egy kicsit el tudtunk vonulni a város zajaitól.
Mielőtt hazatértünk volna, még elmentünk „Timisoara” városába, vagyis Temesvárra, ahol a „Piata unirii-n” vásároltunk.
Új élményekkel, emlékekkel, tudással és tapasztalatokkal tértünk haza. Az utazás mindenkinek nagyon tetszett, hálásak vagyunk, hogy részt vehettünk egy ilyen kiránduláson. Köszönjük!
Árvai Boglárka Fanni, 7.b osztályos tanuló.